A hasban vergődik férgekkel


Gelei József.

Gyurusfergek rendszerezese, Mint a férgek és a férgek kezelésére

Mi fönnebb a laposférgek legjellegzetesebb képviselőiként a Planáriákkal ismerkedtünk meg. Ezek az állatok egyúttal az örvényférgeknek is a legkönnyebben föllelhető és megismerhető képviselői.

Magyar földön alig tudunk pár négyzetkilométeres területet kiválasztani, ahol vizeinkben a planáriáknak, illetőleg az ezeket az állatokat magában foglaló alrendnek, a hármasbelűeknek Tricladida valamely képviselőjével ne találkoznánk.

Folytassuk most ezért a fönnebb tányérban elhelyezett planáriáink megfigyelését. Láttuk, hogy csúszásuk közben törzsüket alig vagy néha egyáltalában nem mozgatják, símán, észrevétlenül siklanak tova. Szabadszemmel vizsgálva e titokzatos mozgást, nem tudunk a nyitjára jönni. Ha azonban az állatokat nagyító alá helyezzük s a vízbe tust, kormot vagy finom szénport keverünk, azt vesszük észre, hogy milliónyi finom csillószálnak, mint megannyi apró evezőnek szüntelen csapkodása hajtja hátrafelé a vizet s az állatok azoknak segítségével csúsznak oly észrevétlenül tova.

Mozgásuk közben testük mindkét oldalán, a vízben visszatérő örvényt keltenek, melyet már szabadszemmel is megfigyelhetünk, ha szénporral, vagy feldörzsölt kárminnal festett, vagy ha egyéb nincs, iszaptól zavaros vizet engedünk vigyázattal, szipóka pipetta segítségével az állat teste elé. Ehrenberg, a híres német természetbúvár a hasban vergődik férgekkel a mozgás közben keltett örvényre való tekintettel nevezte el, igen szerencsésen, ezt a nagy, egységes állatosztályt örvényférgeknek.

Az állatok teste alá beeresztett festékes víz azzal a meglepetéssel is szolgál, hogy a festék után a tovacsúszó állatok mögött széles csíkban nyom marad vissza.

Ez a nyom a mászás közben kibocsátott nyálkától származik. Ha a nyomot nyálkaszínező festékkel öntjük le, erősen megszíneződik vagy megfestődik. A nyálka ragadós természetének köszönhetjük, hogy az állat elé bocsátott iszapos vagy tusos víz festékszemecskéi beleragadnak a nyálkába.

Állataink tehát, miként a csigák, nem közvetlenül a csupasz, vizes tárgyakon, hanem a hasban vergődik férgekkel közbeiktatott magukgyártotta nyálkaszőnyegen siklanak tova. A nyálka a víznél szívósabb, ellenállóbb s a csapkodó csillóknak biztosabb támasztékául szolgál s a mozgást így eredményesebbé teszi, mintha csak a tiszta vízben űznék magukat előre az állatok.

Ha planáriánkat nagyítós hosszmetszeten vizsgáljuk a mikroszkóp alatt, azt tapasztaljuk, hogy az egyrétegű csillós hámot átfúró nyálkasejtek mindenütt szájadzanak ugyan a testfelületre, mégis sűrű tömegben a test mellső végén, közvetlenül a tapadógödör mögött ömlenek; itt, mintegy a nyak alatt terül szét az a nyálka, melyen az egész has végiggördül.

6.5. Gyűrűsférgek

Ha a víz tükörhártyáján csúszó állatokat figyeljük meg, akkor azt látjuk, hogy a talpuk síkja nem egyenes, hanem azon, bizonytalanul ugyan, mégis olyanszerű hullámzás észlelhető, mint a csiga talpán.

Ebből sokan arra következtetnek, hogy a planáriák csúszás közben hasizmaikat is szüntelenül használják. Ha a planáriák alá eresztett tusban sok kárbol van, vagy ha véletlenül a szipókacsővel megbökjük az állatokat, nagy meglepetésünkre, ép olyan erős, heves araszolásba kezdenek, mint a valamiképpen ingerelt piócák, azzal a különbséggel, hogy araszolás közben nemcsak a mellső és hátsó testvéggel, hanem egész testszegélyükkel megtapadnak.

Ha hosszasan űzzük az ingerelt állatokat, egyszer csak azt vesszük észre, hogy többé már nem képesek megtapadni, hanem a helyett üresen kapaszkodnak, ragaszkodnak. Vele szemben azonban a a hasban vergődik férgekkel ilyenszerű kimerültség sohasem vesz erőt. Ha az űzött planária nyomára valami savanyú természetű festéket, példának okáért fuxint vagy eozint öntünk, akkor szintén előhívhatjuk az állat araszolási nyomát.

Ez a nyom azt árulja el, hogy planáriáink megint csak mirigyváladék segítségével tapadnak s minden egyes araszolás alkalmával rendre, talpuk egész szegélyvonalát odaragasztják az alzathoz, mellső testvégükön azonban mégis szélesebb koronggal tapadnak. A piócával szembeállított kimerülésük éppen attól van, mert a ragadós nyálkatermék hamarosan elfogy s ilyenkor üresen tapadnak.

a hasban vergődik férgekkel szalagférgek mint veszélyesek

A piócák azonban izmaik segítségével ú. Tudjuk róluk, hogy ú. A planáriáknak csupán mellső nyaktájéki tapadógödrük munkáját segíti némi gyöngén fejlett izomzat.

Legerősebb parazita gyógyszerek

Már a mozgással kapcsolatosan kétféle mirigytermékkel ismerkedtünk meg: a sikamlós csúszó és a ragadósnyálkával. Ezenkívül is többféle mirigyváladék ömlik az állatok testfelületére. Találunk a szájnyílás és az ivarnyílás környékén is ragadósnyálkát.

Ezenkívül a testfelületen mindenütt, különlegesebben mégis a hátoldal szegélyén méregmirigyek váladékai is ömlenek, melyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a puhatestű, védtelen, egyébként azonban cukorban gazdag s így édes falatul szolgáló planáriákat s hasonlóképpen valamennyi örvényférget kerülje az ellenség. Legkülönlegesebb mirigyváladékaik mégis a csillós hámsejtek testében keletkező, pálcikaszerű képződmények, melyeket alakjuk után rhabditeknek rhabditiseknek neveznek.

Ezek a nyálkamódra viselkedő pácikák hol külön mirigysejtekben, hol pediglen magukban a csillós hámsejtekben keletkeznek. Általános jelenség az, hogy a csillós hámsejt előbb bent a törzs mezenchymájában rhabditisekkel szedi meg magát s csak azután vándorol ki a hámba s áll be a hám többi, már szolgálatot teljesítő sejtjei közé.

Ezek a sejtek tehát egészen úgy viselkednek, mint a tömlősök a hasban vergődik férgekkel, s valóban a rhabditisek is éppúgy jellemzik az örvényférgek bőrét, mint a csalántokok a Cnidariusokét. Rendeltetésük is teljesen ugyanaz. Az örvényférgek ezeket a pálcikaszerű képleteket védő- és támadófegyverként használják.

Erre mutat eloszlásuk is a test különböző tájain. A legtöbbet és a legnagyobbakat a test mellső végén és körben a test szegélyén, inkább a hátoldal felől találjuk. A védett hasoldalon kisebb és kevesebb számú pálcikát, a hátoldalon pedig hosszabb és nagyob számú pálcikát találunk.

Opisthorchiasis etiológiája, patogenezis, klinika, diagnózis, kezelés, megelőzés

Érintésre a pálcikák a hámsejtekből kipattannak; ebben a munkában a hámot, a közéje hatoló izomrostvégek is hatékonyan segítik. A kipattant pálcikák elfonyósodnak s ragadós természetüknél fogva a zsákmány lefegyverzésére vagy az ellenség mozgásának a gátlására szolgálnak.

Némelyek, arravaló tekintettel, hogy a planáriák — amint arról kísérletek győzték meg a búvárokat — mérgeznek, mérgező hatást is tulajdonítanak a hasban vergődik férgekkel pálcikáknak. Ha nagyobb számú fülesplanáriával, a hegyi patakok Planaria gonocephalajával néhány bolharákot, gammarust teszünk vizsgálati edényünkbe, könnyen megállapíthatjuk, hogy rákocskák a planáriáktól, azok érintése közben benyálkásodnak és mozgásuk rövid idő alatt gyámoltalanná válik.

A rhabditisek nyálkás állománya a beszáradás idején betokozódásra képes állatok cistájához is felhasználódik. A nagyobbtestű állatok a víz tárgyain, tükörhártyáján csúszva mozognak.

A felvétel időtartama - 1 hét. Vegyen ½ poharat naponta 1 alkalommal. A kezelés időtartama - 1 hét.

A Tricladidák és Polycladidák általán ilyen csúszó életmódot folytatnak. Néha ezeket az állatokat a szabad vízben lebegő helyzetben is látjuk; ilyenkor a víz tükréről a talpukon képződő nyálkaköteg segítségével csüngnek alá.

Tansy lamblia

A kisebb testűek azonban elég könnyedén úsznak szabadon, de ezek se bírják hosszasan a planktontikus életet, hanem mindúntalan szilárd alzatra térnek vissza. Ezért a hasban vergődik férgekkel legkönnyebben úgy férgek és hányás hasmenéssel, hogyha a vízinövényeket, vízparti törmeléket vigyázattal kiemeljük a vízből és edényben hazaszállítjuk.

Igazi planktontikus lénnyé az édesvizekben eddig csak két örvényféreg vált. Az egyik a Strongylostoma radiatum, melyet különlegesen a Balaton planktonjában halásztam nagyobb számban, a másik pedig a Mesostoma productum, mely tapasztalataim szerint a Szent Anna-tó egyik jellegzetes plankton állatja, jóllehet ez utóbbi egyebütt szintén szívesen mozog a víz tárgyain, illetőleg kedvvel csüng alá a víz tükréről nyálkaszála segítségével.

A Mesostoma productumot a Szent Anna-tóban úszó lebegő helyzetéből három méteres mélységből is nagy tömegben halásztam. Rájöttem egyúttal arra is, hogy ezek a planktontikus örvényférgek csöppek képében nagyobb mennyiségű olajat halmoznak fel a testükben s annak segítségével lebegnek. Ezzel szemben megállapítható az, hogy más, nagyobb testű s csak az alzaton csúszni tudó állat, zsírt nem tartalékol nagyobb tömegben.

Microstomum lineare Müll. Az anya először két fő, ezek két másodrendű egyedre oszlottak, amelyek már befűződéssel el is vannak a hasban vergődik férgekkel. A további oszlások harántsövényekkel jelezve. A régi búvárok felfogása szerint ezek a férgek saját termékei lettek volna, s olyannyira fontos tartozékoknak vélték, hogy még rendszertani osztályozásukra is felhasználták.

Tabletták - férgek - verin

Kísérleti vizsgálatok azonban azt a rendkívül érdekes dolgot derítették ki, hogy ezek a csalánsejtek, illetőleg csalántokok a táplálékul elfogyasztott édesvízi hydrák testéből származnak. A csalánsejtek a hydrában is a bélen keresztül vándorolnak szolgálati helyükre s így emésztőnedvek ellen védve vannak.

Ennek a védelemnek köszönhetik, hogy sem a Microstomum bele, sem pediglen hámsejtjei nem emésztik fel a csalánsejteket s azok itt is a bélen áthatolva a bőr felé nyomulnak.

Másokéval egybehangzó vizsgálataim eredménye azonban kizárja, hogy ezek a sejtek itt valóban működnének is, már csak azért sem, mert a jövevényeket az örvényféreg sejtjei, mint a szervezetre nézve teljesen idegen testet, eltokozzák a környezettől. Az örvényférgek izomzata a laposférgekre általánosan jellemző módon van alkotva. Itt is többrétegű bőrizomtömlőt találunk, mely különösen a hasoldalon s itt is inkább a mellső testvégen fejlettebb.

a hasban vergődik férgekkel Férgek miatt eltávolítják őket az iskolából

A testet bizonyos rendszerben, úgynevezett bel- vagy mezenchymatikus izmok járják keresztül-kasul, melyek az állat alakjának kiformálásában és megtartásában is lényeges szerepet töltenek be. Az állat minden szerve izmok segítségével működik, így a bélcső fala is gyöngéd izomhártyával van körülvéve.

A mellső testvégen igen gyakran kialakuló tapadógödörnek sajátlagos izomzata van, mely részben a mirigyváladék kipréselésére, részben pedig magának a tapadásnak mechanikai alapon való fokozására is szolgál.

a hasban vergődik férgekkel hogyan lehet elkerülni a férgek megjelenését

Az idegrendszerről az újabb vizsgálatok megállapították, hogy ez az elsődlegesen a bőr alatt egyenletesen szétosztott, úgynevezett diffusus idegszövedékből képződött ki. Ennek nyomai az érzőidegek eloszlásában, még ma is minden örvényféregben fennmaradtak. Mégis ebből az idegszövedékből hosszanti kötegek különödtek ki, melyek az izmoknak és a szerveknek a hasoldalon való tömörülése következtében főként a hasoldalon képződtek ki.

A Tejfehér planária, Dendrocoelum lacteum O. Erről a központi idegrendszerről igen jó képet nyujt a ábra. A hasi idegkötegekben a mellső testvégen, a hasban vergődik férgekkel idecsoportosuló érzékszervek nyomán, páros fejdúc képződött, mely a bélcsőnek ide kihatoló ágától mindig hasoldalt fekszik és amely bélgyűrűt garatgyűrűt sohsem képez. A szívógaratnak garatgyűrű képében saját idegrendszere van, mely lehetővé teszi azt, hogy a kivágott garat még magától is hosszú ideig mozog; ez a garatideg azonban nem azonos a magasabbrendű férgek garatgyűrűjével.

A mellső testvégen két érzékszervet tudunk egészen pontosan megkülönböztetni. Az egyik a szem, a másik a szaglószerv.

Ezenkívül tapintani, továbbá jól ízlelni is tudnak állataink, sőt némelyiknek áram-érzékszerve is van. A szemek rendszerint párosával, néha meg éppen nagyobb számban képződnek, azonban különösen a mélység- és barlanglakó állatokban rendszeresen hiányoznak.

I. OSZTÁLY: ÖRVÉNYFÉRGEK (TURBELLARIA) | Brehm: Állatok világa | Kézikönyvtár

A szemek kivételképpen nem a bőrben képződnek, hanem a bőr alatti mesenchymában s úgynevezett befelé fordított szemek, melyeknek érzősejtjein áthaladó fény először érinti a sejtmagot s csak azután az érzőpálcikát. Lencséjük nincs, ezért a festéktől gömbhéj módjára körülvett s így bizonyos tekintetben sötétkamraként működő szerv csakis az iránynak és fény mennyiségének megkülönböztetésére alkalmas. Ezek a planáriáinkon a festéknek az illető helyen való hiánya miatt szabadszemmel, de kézi nagyítóval mindenesetre észrevehető, és felületi fekvésű csíkokban, mint úgynevezett aurikuláris szervek az állatok fülszerű tapogatói mögött helyezkednek el.

A Stenostomum leucops Dug. Újabban Steinmann a Planariák említett tapogatóján s részben az állat mellső homlokrészén áramérzékcsíkot írt le. Gelei pedig egyenesbelűeken elosztott fekvésben 8 érző dúcsejtet állapított meg, melyek szintén áramérzők, rheoreceptorok.

Ezek a mellső testvég homlokrészének karaj- vagy szarvszerű nyujtványai s különlegesen az érintő tapogatásra szolgálnak. Ezek különösen a szárazföldi Planariákon fejlettek. A két alsóbbrendű alosztályban ilyenek nincsenek, e helyett itt a rendszerint hegyesre nyúlt, orrszerű testvég szolgálja a tapintást. Egyébként tapintó érzékelésre az egész testfelület mindenütt egyformán képes. Néha a hátulsó testvég, mivel az állatok hőkölve is tudnak mozogni, különlegesebben érzékeny a tapintásra.

Ízérzetekre valószínűleg csak a garat képes.

larva of insect inside a human arm

A Planáriák-ról ugyanis nagyon könnyen megállapíthatjuk, hogy az állat, mihelyt a táplálékát megközelíti, mindjárt a csillós bevonatú garatját ölti ki, melynek segítségével környezetében ide-oda tapogat és a táplálék hasznavehető részeit a hasznavehetetlenektől azzal különbözteti meg.

A kiölthető garat pereme, amint azt vizsgálataim kiderítették, idegvégződésben sokkal gazdagabb, mint oldalfelülete. Ennek kapcsán áramérzékszervet sikerült némely Mesostomafajban kimutatnom.

a hasban vergődik férgekkel kerekesférgek közvetlen vagy közvetett fejlődése